Mahlzeit és Zaturek

Írta admin - 2012-01-08 - Érdekesség - Nincs hozzászólás

M A H L Z E I T   ÉS   Z A T U R E K

 

Budapesten időző kedves lengyel írókollégámmal ismerkedtem össze – ő mesélte az alábbi történetet.

Honfitársa, bizonyos Zaturek nevű, tavaly Berlinben járt. Mint szerény utazó, először is kikeresett egy lengyel penziót, hogy esténként otthon érezhesse magát. Nappal egyedül járta a várost, múzeumokat s az egész idegenséget, aminek varázsát nemcsak hogy nem csökkentette, inkább fokozta számára, hogy egy szót se tudván németül, a Robinson és Péntek primitív közeledésére volt utalva. Ebédelésre kedves, szerény kis kocsmát választott magának. A kétüléses asztal túlsó oldalán barátságos arcú német bácsi ült. Csendben ebédeltek. A német egy perccel előbb fejezte be, felállt, könnyedén meghajtotta a fejét és azt mondta:

- Mahlzeit.

Lengyelünk is felemelkedett, gondolván, ha valaki ilyen udvarias és bemutatkozik nyilvános étteremben, neki se szabad mogorvának lenni.

-Zaturek, – mutatkozott be ő is.

Másnap, ugyanannál az asztalnál, megint ott találta a németet. Szépen megebédelnek, a német egy perccel előbb megint felállt, megbiccentette a fejét és azt mondta:

- Mahlzeit.

Zaturek kicsit csodálkozott, mi ez, gondolta, ez a német elfelejtette, hogy tegnap már bemutatkoztak, vagy itt ez a szokás, hogy minden alkalommal újra be kell mutatkozni? Mindenesetre alkalmazkodott, ő is felállt megint és bemondta, hogy:

- Zaturek.

Mikor harmadszor is így folyt le a jelenet, este, a penzióban, szóvá tette honfitársai közt ezt a furcsa német szokást, megkérdezvén, vajon Mahlzeit urat rendes német típusnak tartják-e, vagy afféle különcnek.

Persze jót nevettek rajta és felvilágosították, hogy „Mahlzeit” az nem egy név, hanem udvariassági szólam, annyi, mint jó napot, vagy volt szerencsém, a német úr egyszerűen egészségére kívánta az ebédet.

Lengyelünk nagyon elszégyellte magát műveletlenségéért – elvörösödött a gondolatra, vajon mit tart róla a kétségtelenül európai kultúrájú német.

Délben már jókor betért a vendéglőbe. A német már ott ült. Lengyelünk izgatottan és gyorsan ebédelt, szándékosan versenyezve a némettel – sikerült is két perccel előbb fejeznie be. Ekkor fölállt, meghajtotta a fejét és diadalmasan és fölényesen és előkelően bemondta:

- Mahlzeit.

A német kissé elpirult. Nyilván örömében, hogy ez a lengyel milyen finom ember, rövid ismeretség után az ország anyanyelvén tiszteli meg őt a szokásos üdvözléssel. Mint jó kozmopolita, rögtön jelezni akarta, hogy ő is tudja, mi az a nemzetközi előzékenység. Felállt, meghajtotta magát és tűrhető kiejtéssel mosolyogva ismételte a megtanult szót:

-Zaturek.

Karinthy Frigyes(1887-1938)

Kiváló szatírikus regény és novellaíró, költő, újságíró, műfordító (Pl:Micimackó )

 Szomorú aktualitás, hogy itt Siófokon halt meg.

Nincs hozzászólás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>